Furán néz rám néhány gyerek.

Nem értik, hogy miért megyek

egyszer ide, máskor oda…

„-Hogyan lehet több otthona?!”

 

Anya és Apa akart engem;

megszülettem.

Szeretgettek, nevelgettek,

hogy nagy és okos legyek.

 

Felnőtteknél képzeld, meglehet,

hogy a puszilkodós életet

megunják és

együtt már nem akarják.

 

Megváltozott az életem.

Van, hogy Anyáéknál és van, hogy

Apáéknál vagyok.

Már úgy utazom, mint a nagyok.

 

Megismertem új barátokat:

Andi és András, olyan pótmamás és pótpapás.

Most már ők is szeretgetnek, nevelgetnek,

hogy nagy és okos legyek.

 

Nekem is egy Anyukám és egy Apukám van,

csak két külön lakásban.

Hát így lehet, hogy egyszer ide,

máskor pedig oda megyek.

Én, a “mozaik” gyerek.